Mi írtuk - Írások, levelek és üzenetek
"Adjon az Úristen ennek a gazdának..." köszöntéssel vonult be a NK a Parlament pompás termébe az erdélyi regősének ma is kedves szavaival, dallamával, vidámságával köszöntve az ottlévőket. Az egykor elképzelhetetlen---ma valósággá vált: a hajdani menekült magyar gyermekek most, életük legszebb éveiben hazatértek, magukkal hozva Kastlban töltött idejük gyümölcseit: éretté vált magyarságukat, hovatartozásuk biztos tudatát, s az idegen földön megőrzött nemzeti lobogójukat. Nem az újságírók és történészek szemével méltatják Kastl érdemeit, elemzik Kastl múltját, hanem ide varázsoják a jelenbe. Ünnepelni jöttek nagy örömmel, szívük boldogságával. 30-40-50 év után újra diáknak érezték magukat. A nagyon rövidke kóruspróbán, majd a parlamenti előadáson szinte egyfajta mámoros hangulatban lubickoltak a hamis hangok tengerében. És nem szakadt ránk a csillagos kupola. (Oh, Istenem, az elmúlt évtizedekben mennyi hamis szót, hangot viselt el e csodálatos mennyezet!) A lehetetlent próbáltuk meg: néhány évtizednyi
nem éneklés után: fejest ugrani 2-3 szólamú művekbe s azokat tisztán énekelni. A hangszálak elöregednek, "berozsdásodnak", ahogy szemünk, fülünk is elkopnak. Elvesztik a gyermekkor bársonyos hajlíthatóságát. De hasonlóan, mint ahogy Vörösmarty írta "A szegény asszony imakönyve" c. versében : "...fél hangon, de nem fél szívvel, énekeltünk este, reggel..."És könnyeink potyogtak e soroknál: "...olyan kihalt, olyan árva Burg Kastlnak ősi vára..."
Lassan két hete már, hogy búcsut vettünk egymástól s még mindig jönnek a levelek : "nehéz felébredni" mottóval. Mert nagy ünnepünk volt. S a hétköznapok az ünnepekből élnek. És boldogok, akik ünnepelni tudnak--(fűzhetnők Krisztus Urunk nyolc Boldogságához).
Mostani boldogságunk oka Kastl volt. Maradjon is az és tartson össze bennünket. Köszönöm, hogy eljöttetek nagy utat hagyván magatok mögött : Texastól Bécsig, túl az Óperenciás tengertől Rómáig. Magatokkal hozván szívetek örömét, énekes kedveteket, újra diákká válástok művészetét. Köszönjük Ági csodálatos, mindenre kiterjedő vendégszeretetét. Úgy éreztem, Ő ettől mámorosodott be.
Isten Veletek! A viszontlátásra! Vajon hol és mikor? Talán a Duna másik oldalán, a Várban egy királyi koronázáson. Tőlünk, magyaroktól minden bohóság kitelik.
Éva néni
Die Bildergalerie benötigt mindestens Flash Version 9.0.28!
Bitte den aktuellen FlashPlayer installieren.
A fényképeket Benkő Sándor, Maczky László és Özvegyi Csilla készítették
..........................................................................................................................
Dràga Èva néni,
Köszönöm szépen a küldött DVD-t. Màris végignéztem; gondolom nem utoljàra! Ezzel a lehetöséggel könnyü feleleveniteni a parlamenti ünnepséget és a hozzàjàrulò élményeket. Bàr, lévén mint egy szivacs, aki teleszivja magàt az eseményekkel, alig tudom hovà tenni a mély benyomàsokat, hogy ismét könnyen lépkedjek jelen vilàgomban. Föleg a régidök hirtelen felelevenedése valahogy surreal, nehezen kapcsolhatòk a jelenhez. Mint egy délibàb ami làthatò, de mégsem megfoghatò. Ez bizonyàra a korral jàr... de talàn emigràciòs hàtterü sorsunkkal is. Két kulturàban otthonosnak lenni nem mindig egyszerü. Ha mindkettö egy egész helyet követel bennünk, akkor szüknek bizonyulhat befogadò képességünk és egy kicsit a széttépettség érzését vàltja ki. Mindemellett, szépek voltak a budapesti élmények és kastlis diàkkorunk felelevenitése. Azt hiszem nem csak régi tàrsainkkal, hanem belsöleg sajàt magunkkal is, régi fiatal életerönkkel talàlkoztunk. Köszönet Neked és mindazoknak, akik ezt lehetövé tették!
Szeretettel ölel Marika
(Fehér-Gigon Mária)
..........................................................................................................................
Számomra az ünnepre való felkészülés elö-örömmel teli izgalom, teljes koncentráció , idö-utazás, pozitív agymosás, fiatalító-kúra és boldogság volt. Csak azt sajnáltam hogy olyan hamar vége lett... A köztünk való hangulat olyan kedves és meleg volt, hogy belöle kiszakadni nem könnyü. Gondolom és remélem, hogy mindnyájan hasonlóan éreztetek.
Éva néninek, Péternek és Áginak külön-külön köszönöm a sok fáradozást, a teljes "bedobást" !! A kórus nélkül az ünnep nem lett volna olyan bensöséges és hangulatos- az apró hibák ellenére sem. A gyönyörü fényképeken (a fotósoknak és Ági -nak köszönhetöen most a Facebook-on láthatóak) nem a hangzás, hanem a látvány fog megmaradni és mindnyájunkban a belsö megélt közös öröm...
Mindenkit szeretettel ölelek és remélem, hogy a Péter által felvetett kirándulás jövö Pünkösdkor megvalósul (dunai hajóút Bécs és Budapest között).
Akkor ismét énekelünk!!
Csilla (Özvegyi) Pall
Igen nagyon sokan "transzban" éreztük magunkat Budapesten, megint így együtt. Ezeket az órákat nem adnám semmi pénzért..
Csilla (Özvegyi) Pall
..........................................................................................................................
szép volt, vidàm volt, csak egy kicsit rövid ez a budapesti talàlkozàs. Az elökészület izgalma, egy közösség aki vàr ràm, a megérkezés, a viszontlàtàs, az odatartozàs, az ottlét, ès föleg az énekkari pròbàk...ùgy mint régen... szinte kàbitòan kiemeltek a hétkéznapokbol. A majdani visszaemlékezés még sokàig fog bennem jò érzéseket tàplàlni.
Fehér Marika
..........................................................................................................................
Most is pörögnek a történtek s alig várom, hogy kicsit magamban lehessek és átnézhessem tüzetesen azt a rengeteg anyagot, amely e csodás napok eredményeként az interneten hemzseg.
A varázsa még bennem és szinte nem is akarnám elengedni, hisz oly jó volt együtt nosztalgiázni! Az ünnepély felemelö érzése, a szinte egyik pillnatról a másikra való majdnem negyven éves megfiatalodás, - szerintem nekünk ez volt a "wellnes kúra".
Èva néni, nagyon köszönöm fáradozásodat és csodálom a hatalmas energiát, amellyel a mi kis Nosztalgia kórusunkat életbe hívtad és mi boldogan, hangunk erejéböl telve repdesö szívvel követtünk. Felejthetetlen élmény marad számomra és egy biztos, kórusunknak is életben kell maradnia. Jövö évben, ha a Jó Isten is úgy akarja, ´kitalálunk valami ad hoc programmot!
Both Tünde
..........................................................................................................................
Budapesti parlamenti talàlkozàsunknak folytatàsa van. Tegnap volt Müller
Gyuri kiàllitàsànak hangulatos megnyitoja, amellyel graci plébàniàmat magyar
unnepi ruhàba öltöztette. Amint làtjàtok, Kastl él tovàbb.
Molnár Ottó
..........................................................................................................................
Az ünnepség nekem is álomszerünek tünik, egyedülálló élményekböl, pillanatokból tevödik össze.
Azt is remélem, hogy a közönség emlékezetében énekünkböl nem az egy-két hamis hang, hanem a hihetetlen lelkesedés és igyekezet marad meg. És hogy a nemzetközi "Nosztalgia-kórus" ha újra toboroznak, megint életre kel.
Erzsébet Halászy
..........................................................................................................................
a kórus, az együttlét és az énekelés egy gyönyörü élmény volt számomra. A mindennapi gonolatokat teljesen félre tudtam rakni és mind egy vákumban jól éreztem magtam.
Sylvia (Thoma) Moret
..........................................................................................................................
Éva néni drága!
Nekem is nehezemre esik visszazökkenni a hétköznapi kerékvágásba, annyira
elragadott engem is a hétvége, azóta is csak nézegetem a képeket és
felidézem az emlékeket. Persze, hogy nem volt tökéletes a rendezvényünk, sem
a parlamenti, sem a bankett. De azt gondolom, hogy nem ez volt a lényeg,
hanem az, hogy megint együtt volt ennyi volt tanár és diák és megéreztük a
pillanat szépségét, legyen az az énekkari próba, az izgalmak előtte, vagy a
tanárainknak szánt vastaps és köszönet, vagy a zászlónk megáldása.
....
Már terveket szövögetünk megint. A következő tervezett összejövetel egy
szilveszter lesz Pesten, majd tervezünk valami közös hajókirándulást is a
Dunán. Már előre örülök ezeknek. Lányaimnak is nagyon tetszett mind két
rendezvényünk, ők a következő generáció. Remélem tartják majd a kapcsolatot
a többi kastlis gyerekeivel, akikkel ugyan bébi korukban már ismerték
egymást, de azóta nem igen találkoztak és most a parlamenti ünnepség alatt,
hogy együtt hoszteszkedtek megint egymásra találtak.
Éva néninek pedig én is szeretném megköszönni a hatalmas energiát,
kitartást, szenvedélyt és eufóriát, amivel összekovácsolta megint a kórust,
szerintem a következő fellépésre én is be fogok nevezni feltéve, ha nem lesz
megint annyi dolgom, mint szervező.
Sok,sok puszi és egy nagy ölelés Éva néninek, és a fiúknak is,
(Bor) Ági
..........................................................................................................................
A mi Nosztalgia kórusunk
Railjettel érkezett a kincs Münchenböl, amelyet Èva néni adott postára és barátnöm hozta nekem Bécsbe, új otthonunkba. Izgatottan bontogattam s alig vártam az estét, hogy a napi intéznivalók után nekifoghassak a DVD lejátszásához. Egy pohárka vörösbor társaságában beültem az íróasztal melletti "páholyomba" s újra átéltem az egész Parlamenti ünnepség varázsát.
No, és - a mi kis Nosztalgia kórusunkat. Micsoda felejthetetlen emlék!
Mit is jelentett számomra ez a kis kórus, az a két nap, mely alatt szinte egy családdá kovácsokódtunk.
A film magáért beszél, hisz` annak a csütörtöki egész napos próbának a hangulatát adja vissza, amelyre már mindegyikünk öszinte szívvel készült, ki merre a nagyvilágban. Èva néni hívott bennünket és mi repdesve követtük, hangunkat olajozgatva, bemelegítve teával, a hangszálakat símogató mézzel, eukalyptusz cukorkákkal és egyéb hasznos segítö eszközzel a közös cél érdekében. Gondolom, sokan közülünk hozzám hasonló módon nem énekelt ennyit és ilyen intenzíven az elmúlt èvek folytán, így volt mit polírozni! Szöveget magoltunk, szólamot gyakoroltunk, a "youtube"- on kórusmüvekkel együtt próbáltunk otthon a képernyö elött és mindenki izgalommal várta a találkozást. Solymosi Péter jóvoltából még egy ú.n. "szamárvezetö" (bennfentes titkos kifejezés!) is készült, mely a recitálás müveletét egyszerüsítette. Àm a nagy pillanatban, az elsö hangok elhangzása után eszméltünk rá, micsoda nagy feledatba is vágtuk fejszénket... Ez a gondolat egy percre sem hátráltatott , a közös felkészülés örömétöl szárnyra kapva énekeltünk és énekeltünk. S ha Èva néni itt - ott az egyre csak csúszkáló hangunkra figyelmeztetett, mi fáradhatatlanok maradtunk. Eközben - szinte észrevétlenül - 30, 40 évet fiatalodva visszatértünk régi iskolás korunkba. Ùgy hiszem, egy valóságos lelki "wellnes kúrát" èltünk át, amelynek mámorából valóban nehéz a felébredés. Az interneten hemzsegö temérdek anyagot böngészve szívesen lubickolunk a wellnes napok örömében!
Köszönjük, Èva néni Neked ezeket a csodás órákat, csak egyért kár, hogy oly hamar elfutottak.
Fácit: A Nosztalgia kórusnak életben kell maradnia.
Bár az utóbbi együttlétünk fontossága, felemelö körülménye nem ismételhetö, - azért mi énekelhetünk!!! Ès - ez kontinenseket átölelö vállalkozás kastlis szemmel nézve. Ugye Péter, segítesz Te is nekünk?
Még nem tudom, hogy a mai élmény mámorától tudok-e aludni, egy viszont biztos, boldog vagyok. Köszönet a csodás ünnepélyért, az Alumni önfeláldozó munkájáért, a Nosztalgia kórusnak otthont adó Bor Àginknak, és köszönet Nektek, Nosztalgia kórus tagjai. Jó volt együtt. Szerintem remekek voltunk, mert ha kicsit "falsul" is, de szívböl énekeltünk.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom Bécsböl és örömmel hallok Rólatok.
Szeretettel ölellek Benneteket:
Both Tünde
alias:
Elisabeth Balogh
00431-8870046
..........................................................................................................................


Kommentar schreiben
Kommentare: 1
Oláh János (Sonntag, 26 Dezember 2010 12:50)
Kedves Éva..néni, kedves Nostalgia Korus,kedves iskolatársak. Részemröl
ez a találkozó volt az utolsó 50-év leg sikeresebb,
kellemesebb és legszebb találkozoja.Egy nagy kitüntetés volt számomra, hogy proba nélkül felvettetek a kotusba, igaz én is sokat felvettem közülletek valamikor a tanccsoportba.Három napja jöttem ismét vissza Pudapeströl, és azt éreztem, hogy a város ki van halva.Bolyongtam az utcákon amelyeket régóta ismerek, de nem találtam meg azt amit kerestem.Dolgozzunk azon, hogy ismét találjuk meg amit néha keresünk,ami néha hianyzik.
Sok, sok szeretettel mindenkinek.
olah Janos