Drága egykori népitáncosok és énekkarosok, akik 1962 és 1972 között
részt vettetek a szerepléseinken Európa komoly
színpadjain (Basel, Zürich, München, Köln, Brüssel, Nürnberg, Rom,
Wien, Paris stb.), van e a birtokotokban valamilyen
írott emlék (újságcikk, programfüzet), amit fotókópiában elküldenétek
nekem ?????
Az unokáimnak szeretném megmutatni, hogy a nagymamájuk valamikor a mézes
sütemény sütésén kívül még máshoz is értett. Nagy-nagy örömet szereznétek
nekem!!!! És végtelen hálás köszönet érte. Sok puszi, ölelés Éva nénitől.
Éva Kölcze
Taubenweg 4
93105 Tegernheim
eva.koelcze@gmx.de
Kommentar schreiben
Nagy Béla (Boci) (Freitag, 12 Februar 2010 15:19)
Kedves Éva néni,
nekem még valahol vannak fényképeim a 1968-as májusi szereplésünkröl Párizsban, a "Salle Pleyel" - böl (én a Somogyi Lacival? hegedültem).
Ha érdekli elökeresem öket és másolatokat küldök.
Üdv
Nagy Béla
nagy.béla@web.de
eva.koelcze@gmx.de (Samstag, 13 Februar 2010 21:01)
Kedves Béla, köszönöm soraidat. A megadott email-címed sajnos nem működik! Nagyon fogok örvendeni a beígért képeknek. Előre is hálásan köszönöm őket. A Somogyi Laci névvel úgy gondolom, elírtad magad véletlenül. Emlékeim szerint Sopronyi Laci volt a "cigányprímásunk". Szeretettel köszöntelek Éva néni
Áts Ildikó (Dienstag, 16 März 2010 00:39)
Képekkel sajnos nem bírok, de egy - számomra - emlékezetes eseménnyel:
Egy morcos hegedüs fiúról, aki utálta a csoportos kirándulásokat. Amikor Blezilla növérrel elruccantunk a Montmartre-i szállónkból az Eiffel-toronyhoz, elveszett. Esteledett, esett az esö, mindenki fáradt volt, éhes - és a kis hegedüs-zsenink - sehol. Ma sem tudnám megmondani, hogy miért, hogyan (életemben elöször voltam Párizs-ban!) - de rábeszéltem Blezilla-növért, hogy ö csak menjen szépen vacsorázni, én ott maradok és megtalálom, visszakisérem a srácot. Elvonult a banda s nemsokára egymásba futottunk és mentünk is volna a Metro-hoz, de egyikünknek sem volt jegye, de még francia pénze sem. Hát elcipeltem a közeli parkolóhoz a már megszeppent fiatalembert, kiszemeltem egy elegáns házaspárt, aki éppen be akart szállni német rendszámú nagy Mercedes-Benz-kocsijába és megkérdeztem tölük, hogy árulnak-e Német Márkáért Metro-jegyet. Erreföl kezembe nyomtak egy egész paklit és jó utat kivántak nekünk. A mai napig sem értem, hogy hogyan sikerült a visszafelé utunk - a legnagyobb örömem mindenesetre az volt, hogy maradt még elég a vacsorából. Nem emlékezem a "kisfiú" nevére, de ha az Te voltál, Béla, küldjél nekem is képet - föleg korabelit magadról, mert gyerekeim és unokám is jól ismerik ezt a vagány sztorit, amikor a Mama nem volt képes eltévedni Párizsban.
Éva néni! Nagyon szép volt Veled. Köszönöm!
Szeretettel
Ildi